Epekő, epegörcs
Hirtelen tör rá az emberre, és akár 4-5 órás intenzív szenvedést – rosszabb esetben napokig tartó fájdalmakat is – okozhat az epegörcs, amelyet tünetei miatt néha tévesen szívinfarktusként is diagnosztizálnak. A roham ideje alatt állandó, ám változó intenzitású fájdalmat valójában az epehólyag kijáratába ékelődő, az epevezetékbe bejutó vagy ott képződő epekő okozza.
Az enyhülést okozó pozíciót járkálással, mocorgással megtalálni remélő betegek általában a szegycsont alatt vagy a has jobb oldalán, a borda alatti részen éreznek fájdalmat, amely esetleg kisugározhat a jobb lapockára.
Az epekő képződése
A kő képződéséhez vezető úton az első lépést épp karácsony környékén tehetjük meg, amennyiben nem tudunk ellenállni az ünnepi menü csábításainak vagy rendszeresen nehéz vacsorákat költünk el. Minél zsírosabb az étel, amelyet elfogyasztottunk, annál nagyobb szükségét érzi az epe, hogy hozzájáruljon az emésztés folyamatához. (Ironikus, hogy a fogyókúra ugyancsak elősegíti az epekő képződését, hiszen az ürülési fázishoz táplálkozni is kell...)
Az epeváladék háromnegyedét a máj, a maradékot az epecsatorna sejtjei termelik – sosem találnák ki, milyen sokat, nagyjából fél litert naponta. A váladék az epehólyagba befolyva besűrűsödik, ahonnan az emésztés során az összehúzódó hólyag nyomja tovább a vékonybélbe. Az emésztőenzimek segítségével bontja alkotóelemeire a zsírokat és olajokat, kiválasztja a mérgeket és salakanyagokat, egyéb vízben rosszul oldódó anyagokat.
Az epekő tünetei
Akkor van baj, ha az ideális esetben 80% vizet tartalmazó epefolyadékban besűrűsödés közben túlzott mértékben válik ki – az epekő fajtájától függően – kalcium-karbonát, bilirubin vagy például koleszterin. Ez nem ritka történés, úgynevezett “néma”, vagyis kisméretű, ezért különösebb problémát egyelőre nem okozó epeköve minden nyolcadik-tizedik embernek van.
Mivel a szívinfarktuson kívül a tünetek igen hasonlítanak a gyomofekély, a hasnyálmirigy-gyulladás, a nyombélfekély, a vakbélgyulladás és további betegségek jellemzőire is, ezért a legfontosabb teendőnk – azon kívül, hogy ésszerű mennyiségeket jelölünk ki magunknak egy étkezésre – meglátogatni háziorvosunkat. Nyilván senki sem bírja ki a szakvéleményig öndiagnosztizálás nélkül, ezért talán érdemes hozzátenni, hogy a hányás, izzadás, a sötét vizelet és az agyagszínű széklet gyanús jeleknek számítanak.
